Memória upgrade MacBook Pro 5,5 mid 2009

Intenzíven használom irodai munkára így eluntam, hogy lelassult Lion-al a laptopom. Megfigyeltem, hogy az eddig benne levő 4GB csaknem teljesen ki volt használva, sőt igen gyakran el is fogyott. Ilyenkor aztán ment swap, a rendszer pedig belassult. Szóval elmetem az XMS-be és vettem két 4GB-os modult 17600,-+ÁFA.

A bővítést követő héten szabin voltam, így a gép kikapcsolva hevert otthon. Ma szerda reggel van, az első munkahét közepe és így festenek a dolgok:

Két napi uptime, rendesen fel-le nyitogatott fedél plusz Cmd+Opt+Eject-el hibernálás vegyesen

A Page-Out (kimenő lapok) 0 azaz Nulla bájt, Felhasznált csereterület (Swap) 0 bájt.

Ismét kompromisszum mentesen használom a gépem, gyakorlatilag a szabad memória még nem volt 2,5GB-nál kevesebb. A bővítés tehát erősen ajánlott.

Bónusz: Miközben a gép dobozában matattam, megtaláltam a garancia kiterjesztés doksiját és örömmel vettem észre, hogy nem csak egy (valamiért így emlékeztem), hanem két éves kiterjesztést vettem 2009 végén, így 2012 év végéig él a garancia, tehát el van rendezve ez a kérdés is.

A Lion immáron tökéletesen fut és a gép garanciális. Örülünk Vincent.

Trónok Harca

Volt egy poszt ennek a könyvnek a HBO-s sorozat feldolgozásáról a plastik-on. A hozzászólások nagyon  dicsérték a könyvet illetve a könyveket. Belenéztem az ebook-ba és eldőlt, hogy megszerzem könyvként is. Azóta már a második részt olvasom (Királyok Csatája) és nyilván a többit is el fogom olvasni.

Nincs igazából erről a könyvről mit leírni, elemezni. Amit el lehetett mondani, azt millió és egy helyen elmondták a sorozatról. Szerintem ez mese felnőtteknek, a legjobb értelemben. Magával ragad, foglalkoztatja a gondolkodást is olvasás közben, viszont van benne akció is. Szóval beszippant és nem ereszt, filmként pereg a történet. Mi kell több egy jó olvasási élményhez?

Nem túl izgalmas borító, izgalmas tartalom

Újra megtaláltam a workflow-t Lion alatt.

Négy képernyőn dolgozom. A bal oldalin futnak a widgetek, a középeső kettőn két normál desktop (ide nyílnak a programok) két olyan háttérképet tettem fel, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a két desktop közül melyiket látom éppen. A Mail teljes képernyős módban fut a jobb szélen.

Négy képernyő

A két desktopra dedikáltam egyébként pár alkalmazást, azaz mindig ugyanarra a desktopra nyílnak meg indításkor vagy ugranak fel minimalizált módból. (Ezt régebben az Exposé-ban lehetett beállítani, a Dock-on lévő ikonra kattintva a Beállítások közt lelhető fel).

Ezt régebben az Exposé-ban kellett beállítani

Megértettem a XX. század eleji hűvös apákat és rajtuk keresztül magamat is

Úgy érzem rájöttem, hogy miért érzem némileg erőltetettnek, ha a feleségem azt kéri tőlem mostanában, hogy tegyem a kezem a várandós pocakjára. Pontosan oda, ahol elvileg megérezhetném, hogy mozog, mozgolódik a kis jövevény. Jelenleg azon túl, hogy születendő gyermekünk egészséges legyen nincs bennem más kifejeződve érzelmileg. Várom, hogy megtudjam kisfiú vagy kislány érkezik közénk.

Ha arra gondolok, hogy fiú lesz akkor is más érzések keletkeznek bennem és ha arra gondolok, hogy lány akkor is. úgy érzem magam, mint egy múlt század elején élő férfiak, akiknek nem volt eszközük arra nézve, hogy a születendő gyermek milyen nemű lesz. Csak annak megszületése pillanatában tudták azt meg.

Ilyetén módon egyre érthetőbbé válnak számomra a várandós feleségük mellett a születendő gyermekkel kapcsolatban hűvös várkozó állásponton lévő korabeli férjek.

Mint én e pillanatban így ők sem tudták, hogy “miként szólítsák” a pocakban lévő gyermeket. Számomra egyértelmű, hogy mást fejezek ki egy kisfiú és mást egy kislány felé. Egyik sem ér többet, egyszerűen csak más. Mivel azonban nem tudom “nemén” szólítani, ezért jelenleg nem tudok igazán odafordulni hozzá ebben az értelemben.

Szoktam csókolgatni, ölelgetni és simogatni a pocakját, ám olyankor nem a gyerek, hanem kettejük szentsége jut eszembe. Nagyon nagy dolog, hogy viseli, horjda, önmagában neveli születendő gyermekünket.